Református megközelítés. Írta: Dr. Börzsönyi József (ny. református esperes, ny. teológiai tanár)

A bűnbánat a szó szoros értelmében belső lelki bánkódás és megszomorodás azon cselekedeteink fölött, amelyek ellenkeznek Isten akaratával, vagy olyan dolgok elmulasztása miatt, amelyeket Isten elvár, megkíván tőlünk. A szó tágabb értelmében azonban nem pusztán belső, lelki érzésről van szó, hanem ennek az érzésnek külső megmutatásáról, megéléséről. Hivatalos hitvallásunk, a Heidelbergi Káté 88. kérdése az igazi bűnbánatról azt mondja, hogy az két részből áll, az óember megöldökléséből és az újember megelevenítéséből, tehát cselekedet, tett is.

A bűnbánat és a bűnvallás egységet alkot. A református tanítás szerint a bűnbánat nem szentség, nem sákramentum, mint a gyónás a katolikus egyházban. A református tanítás szerint csak két sákramentum van: a keresztség és az úrvacsora. Mindkettőt maga Jézus Krisztus rendelte el, a keresztséget a Máté 28,19, az úrvacsorát a Máté 26,20-29, a Márk 14,17-25 és a Lukács 22,7-23 22,19 szerint.

Nem jelenti ez azonban azt, hogy a bűnbánat a református felfogás és tanítás szerint jelentéktelenebb volna. Hiszen mi természetünknél fogva bűnös emberek vagyunk, akik nem is járulhatunk másként Isten színe elé csakis bűnbánattal. A pogány százados vallomásához hasonlóan elmondhatjuk és gyakran el is mondjuk, hogy „nem vagyok méltó arra, hogy házamba jöjj. Ezért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád” (Lukács 7,6-7). Ezért a bűnbánat kifejezése, a bűnvallás elengedhetetlen istentiszteleteinken. Nem is marad el istentiszteleinkből. Az Erdélyi Református Egyház istentiszteleti rendjében van egy kötött bűnvalló imádság, amely minden istentiszteleten elhangzik, de ha nem is ebben a kötött formában, mindenütt máshol is a bűnbánat elhangzik vagy imádság formájában, vagy sok helyen az istentisztelet elején a liturgia önálló részeként a bűnbánat-tartás, amely három részből áll: 1. Isten törvényének, akaratának ismertetése, pl. a szeretet kettős parancsával, vagy a tíz parancsolattal, vagy más igei kijelentéssel, 2. bűnvalló imádság, hogy Isten ismertetett akaratát nem tartottuk meg, vétettünk, és kérjük az Úr bocsánatát 3. Isten kegyelmének, bocsánatának hirdetése valamelyik igével. Ez a közös bűnbánat, bűnvallás. Istennek valljuk meg bűneinket, aki meg is bocsáthatja a Jézus Krisztus érdeméért, áldozatáért. Lehetséges és van is az egyéni bűnbánat, bűnvallás akár a lelkipásztornak, vagy lelkigondozónak, esetleg a hívek egymásnak (Jakab 5,16), akik bocsánatot nem adhatnak, de rámutathatnak a bocsánat forrására és irányíthatnak Jézus Krisztushoz, aki megbocsáthat, imádkozhatnak a bűnvallóért, vagy vele együtt az Úrhoz bocsánatért.

Az úrvacsora szertartásához különösen is hozzátartozik a bűnbánat. Két formában történik. Az egyik a felkészülésben. Külön bűnbánati alkalmakat tartunk, ahol igehirdetés/igehirdetések készíti/K lelkünket az Úr Jézussal való találkozásra. Ez általában egy egész héten át tartó bűnbánati istentisztelet/eket jelent, bizonyos körülmények között lehet azonban rövidebb is, akár egyetlen alkalom is. A másik része az úrvacsorai szertartás rendjébe szervesen épül bele a bűnbánat. Hitünk megvallása után következik egy bűnbánati rész: négy kérdés hangzik el, amelyre a gyülekezet hangos szóval válaszol. (röviden) 1. Hiszitek-e, hogy bűnösök vagytok? A válasz: én ezt hiszem és vallom. 2. Hiszitek-e, hogy az Úr Jézus a bűnnek hatalmát elvette? A válasz: én ezt hiszem és vallom. 3. Hiszitek-e, hogy Isten feltámasztotta Jézus és általa minket? A válasz: én ezt hiszem és vallom. 4. Ígéritek-e, fogadjátok-e, hogy ezentúl életeteket az Úrnak szentelitek? A válasz: ígérem és fogadom. Ezek után a kérdések után a lelkipásztor bűnbocsánatot hirdet, amelyet Jézus Krisztusért nyerünk el.

A bűnbánat tehát bár nem szentség, mégsem jelentéktelen keresztyén életünkben és hitünk gyakorlásában, hanem teljesen a középpontban áll.